Ismét az erdőben

Ah, el nem tudom mondani mennyire hiányzott/hiányzik nekem a kirándulás… szerintem elvonási tüneteim is lettek volna, ha nem intézzük úgy, hogy egy mini kirándulást végre kivitelezzünk. Ez olyan kocsival odamenős, kicsit sütögetős majd sétálós vasárnap volt. Gyerek nélkül, tehát lehetett elmélyülten beszélgetni.

Persze Dömével is egyre többször és hosszabb ideig lehet már az erdőben játszani, kikapcsolódni, de az órákig hátizsákkal menés a gyerekkel még várat magára.

Olasz kaput tűztük ki uticélul, ehhez Szilvásváradig kellett autókázni. Útközben csodálatos virágtengert láttunk az erdőben és még a holdviola nevű virágot is volt szerencsénk megcsodálni. Felmásztunk a Milleniumi kilátóba is – Pöfi nem, neki tériszonya van továbbra is.

A világ legbénább szalonnasütése:

És egy kép, amin én is rajta vagyok:

Fantasztikusan szép ebben az időszakban a Bükk fennsík, a nap kellemesen melegít, nincsen őrületesen meleg és délután csodálatosak a fények. Ilyenkor támad kedvem folyamatosan az erdőben lenni és fényképezni. Viszont most a nagy objektvet vittem sajnos és ismét megállapítottam, hogy nem szeretem. Nem is lettek olyanok a képek, mint amilyet szerettem volna.

Egész későn értünk haza, Szilvásváradon isteni házi rétest ettünk és Pöfivel megállapítottuk, hogy ez szezonnyitó erdei sétának pont elég is volt, ugyanis eléggé elfáradtunk. Ha jól számolt a karóránk akkor így is 7 km-t gyalogoltunk, persze hegyet nem kellett mászni, na de akkor is!

Dömcsi már annyira hiányzott a nap végére nekünk, de kell néha egy kis szusszanás és feltöltődés.