Játszótér

Ahogy megérkezett a napsütéses tavaszi idő egyre több programot szervezünk a szabadba. Néha már túl is pörögjük és szinte csak enni és aludni esünk haza, ami egyébként írtó fárasztó. Viszont észrevettem magamon, hogy már nem hajtom olyan eszeveszetten a családot és jobban kiszúrom azt az időpontot, amikor ideje megállni és egy egy napot “eltékozolva” itthon ejtőzni. És milyen jók is az ilyen napok is!

És bevallom, azt is észrevettem, hogy megszerettem a játszóterünket – na jó és még egyet kettőt is mellette, pedig kb. egy éve úgy mentem a játszóterekre mintha a fogamat húzták volna. De Döme megszeretette velem ezt is. Persze a játszóterünkön szerintem továbbra sem tudja egy felnőtt sem a másik nevét csak a gyerekek neveivel vagyunk tisztában, ami azért elég vicces és persze tipikus is. Döme már majdnem két és fél éves és eddig egyetlen egy alkalommal mutatkoztunk be egymásnak egy anyukával. Mindenki elvan a kis világában szerintem. Én is azért megyek lelkesen a mi játszóterünkre mert ott én is kicsit ki tudom szellőztetni a gondolataimat és igazából kiakapcsolódok és feltöltődök, mert Döme olyan jókedvűen futkos mindenfelé, hogy ez az öröm rám is átterjed persze.

A legklasszabb játszótér , az Avalon Park, csöppet messze van tőlünk – nem is baj, szerintem csődbe mennénk ha a szomszédban lenne – és persze én/ mi ott inkább lefáradunk mint feltöltődünk hiszen óriási és rengeteg gyerek és szülő flangál benne. De ez olyan kis extra dolog, ha például le akarjuk nyűgözni a gyereket, vagy valami kis különlegességet akarunk neki akkor oda “elugrunk”.

 

Ezek után beültünk a Levesbe, ahol nagyon jót ettünk és mivel hétvége volt nem is volt zsúfolt a belváros. Ilyenkor kicsit örülök, hogy itt lakunk, mert szeretem a hangulatát hétvégente. Nincs akkora nyüzsgés és valahogy teljesen más ritmusban tudunk ebédelni, mint a rohanó hétköznapokon.

Eperkrémlevest ettem, amit sosem fogok megpróbálni itthon elkészíteni, mert TUDOM, hogy ilyen finomságot úgysem tudok főzni. Szeretek ott enni, még sosem csalódtam a levesekben. Egyszer (nem is olyan régen) kértem ott egy szendvicset és a barátnőm zavartan nézegette a kiírást, hogy esetleg ő is azt választaná. Majd szólt, hogy ilyen szendvics nincs is. Erre a srácok közölték, hogy igen már nincsen az étlapon, de a régi kedves vendégeknek szívesen elkészítik 🙂 Ilyen kedvességgel ritkán találkozik az ember manapság. Azt hiszem ma el is sétálunk egy jó kis levesért vacsira….